Hogyan vásároljunk gumicsónakot?

Gumicsónak horgász halász

Egy horgász kényelmesen elfér a csónakban.

A csónakok kiválasztásának szempontjai

Amikor gumicsónakot szeretnénk választani, az első és legfontosabb kérdés, hogy mekkora méretű csónakot akarunk venni. A csónak legfontosabb mérete a hosszúsága, eladó motoros gumicsónakokat már 230 centimétertől vehetünk.

Azok a motoros gumicsónakok melyek mérete nem haladja meg a 300 centimétert, egy horgász személy számára készült, attól függetlenül, hogy teherbírásuk 500 kg., leírásukban pedig 4 férőhely szerepel. Ha használatba vesszük a motoros gumicsónakot, a motor, horgászfelszerelés és egyéb teher mellett már csak egyetlen horgász férhet el kényelmesen.

Egy 270 centiméter hosszú gumicsónak hasznos belső mérete, hossza mindössze 170 centiméter, ballonon belüli szélessége pedig 66 centiméter. Horgászok számára nem kényelmes a gumicsónak ballonján ülve horgászni, ezért csónakvásárláskor ezt a részt ne számítsuk bele a hasznos csónakterületbe.
A 230-300 centiméteres motorral rendelkező gumicsónakok magányos horgászok és vadászok számára optimális választás

  • pozitívum: rövidebb, kisebb csónak = alacsony ár
  • negatívum: egyedül unalmas csónakázni.

A 330-400 centiméter hosszú csónakokat a gyártók 6 személyesre tervezték, valójában két horgász férhet el benne kényelmesen horgászbotokkal és felszereléssel együtt. A 4 méteres Bark vagy Kolibri gumicsónakban statikus horgászat esetén 3 horgász is helyet foglalhat.

A motoros gumicsónak vásárlásakor figyelembe kell venni azt is, hogy az egyszemélyes csónakmotorral és felszereléssel együtt akár 40-60 kilogrammot is nyomhat, tehát érdemes mindenképpen kétszemélyes horgásztúrákra tervezni.

Négy méternél hosszabb gumicsónakok is kaphatóak, de ezek súlya és ára meglehetősen magas, mozgatásukhoz minimum 30 lóerős motorra van szükség, ezért az ilyen csónakok vásárlását csak nagyobb vízfelületen közlekedők számára ajánljuk, amennyiben kereskedelmi célból kívánnánk hasznosítani a járművet.

A gumicsónak teherbírása: ezzel Önnek nagy valószínűséggel nem kell foglalkoznia. Ha a gumicsónak leírásában 500 kilogrammos teherbírás szerepel, akkor ennél többet is elbír a valóságban. A csónak terhelhetőségének a helykihasználás szab határt, mivel ezt az 500 kilogrammot (már amennyiben nem vassúlyokról vagy ólomgolyókról van szó) valahogyan rá is kellene halmozni a csónakra, ami szinte lehetetlen feladat. Átlagos horgászok, vadászok túrázók számára bőségesen elegendő a gumicsónakok teherbírása.

A gumicsónak padlózata

A modern gumicsónakok többsége kemény műanyag vagy fapadlóval van ellátva. Ez kényelmessé teszi az utazást és biztonságossá teszi a horgászatot, hiszen álló helyzetben is stabil maradhat a horgász vagy vadász.

Continue reading

A csónak története

Csónak régi gumi

Egyiptomi csónak

A gumicsónak őse Egyiptomból származik?

A gumicsónak, csónak egyik legősibb előde a felső-nílusi ambacsónak, melyet még ma is összekötözött nádkévéből készítenek, melynek vékonyabb része a csónak eleje, a szélesebb pedig a farrésze. Az egész olyannak hat, mintha egy középen kettévágott csónak egyik fele lenne. A kitűnő műszaki érzékkel rendelkező egyiptomiak azonban már a történelem előtti korban megtalálták a viszonylag tökéletes hidrodinamikai és esztétikai formát. Papiruszhajójuk úgy készült, hogy a nádszálak megfelelő elrendezésével 6-10 méter hosszú, mindkét végükön elvékonyodó, szivar alakú kévéket kötöttek, s 5-6 ilyen kötegből már meglehetősen széles, de mégis könnyű járművet tudtak előállítani. Ez az olcsó és egyszerű konstrukció annyira bevált, hogy az egyiptomi hajózás fejlettebb korszakaiban is a mezőgazdaságban és a halászat-vadászat körében változatlanul népszerű maradt, a gumicsónak megjelenése után is.

A papiruszhajó, csónak kezelése igen egyszerű. A sekély vízben – többnyire itt használták, ahol ma a könnyű és strapabíró gumicsónakot használják – hosszú rúddal, csáklyával tolták előre, a folyó sodrában kézi erővel, evezővel hajtották.

A nílusi papiruszhajókon – hasonlóan a Titicaca-tavi nádcsónakhoz és a motor nélküli gumicsónak némelyik változatához – vitorlát is használtak, a hajótest laza szerkezete miatt azonban két- vagy háromlábú, lefektethető árbocon. A vitorla egyébként is a hosszabb utazások eszköze volt, márpedig, mint említettük, a papiruszhajót huzamosabb ideig nem úsztathatták vízen, gyakran kellett szárítani, ellentétben a gumicsónakkal. Élettartama még így sem igen volt három hónapnál hosszabb.

„Az ilyen jármű alig nevezhető csónaknak vagy hajónak, inkább tutaj belső tér, űrtartalom nélkül, amely az egésznek hordképességet kölcsönözhetne. Úszóképessége csak annyi, amennyi magáé az anyagé, a száraz papiruszé. Ebből következik az a hátránya, hogy hosszabb használat után, amikor már alaposan megszívta magát vízzel, hordképessége csökken. Néhány kísérlet igazolja, hogy a frissen szárított papirusznádnak rendkívül jó az úszóképessége. Egy kisebb, 60 g súlyú papiruszköteg 228 g súlyt bír el. 10 nap múlva azonban, amikor a papirusz már átnedvesedett, és önsúlya 345 g-ra növekedett, már csak 65 g terhet bírt el. A csónak háromnapi szárítás után alaposan összezsugorodott, és megint nagyobb súlyt, 110 g-ot volt képes szállítani. Ez azonban már csak egy napig tartott, ekkor önsúlya 118 g, teherbírása 30g lett. Ha minden használat után kiszárították is a csónakot, használati élettartama meglehetősen korlátozott volt.”

Continue reading