A gumicsónak nagy múltú őse
Korai Bark hajhajó vitorlázata.
A gumicsónak mai formájában könnyen alkalmazható halászatra, vadászatra és hétvégi kikapcsolódásra. A most gyártott csónaktípusok könnyen szállíthatóak és akár egyetlen ember is elboldogul velük. A Bark gumicsónak a 18. századi hajótípusokról kapta a nevét, ismerkedjünk meg a történetével.
A 18. századi kereskedelmi hajóépítés egyik sajátossága volt, hogy az első és a hátsó felépítményt egy összefüggő fedélzettel kötötték össze. E fölött a hajó hátul még egy negyed fedélzetet viselt. A 18. századi hajótest építésben a Chapman „Architectura Navalis Mercatoria” című műve alapján fregatt, hekbot, pink catt és bark építésű hajókat különböztettek meg. Ezek az építésmódok elsősorban a tatkiképzésben tértek el egymástól, a catt és a Bark építésű hajóknál azonban az orrkiképzés is más, jóval egyszerűbb volt, csak az orrtőke állt, de hiányzott a ráácsolt előrenyúló orr-rész a díszes faragással és a merevítő ívelt, kosár alakú szerkezettel.
A hajótest építésétől teljesen független volt a vitorlázat: egy fregatt építésű hajót fel lehetett szerelni snowvitorlázattal, egy Bark építésűt pedig fregattvitorlázattal.
Mai fedett Bark
Az építési módok szerinti megkülönböztetés a hajóknál a 19. században megszűnt: a fregatt név megmaradt egyrészt a sorhajó után következő nagyságrendű hadihajó, másrészt a kontinensen a teljes vitorlázatú hajó elnevezésének.
A háromárbocos, teljes vitorlázatú hajó mellett megjelent az ugyancsak 3 árbocos, de egyszerűbb vitorlázatú bark: elő- és főárbocán keresztvitorlákat hordott – ekkor még csak kettőt-kettőt, tatárboca pedig csak egy ágvitorlával volt felszerelve.
A 21. században a Bark gumicsónakok a hajótípus megbízhatóságát akarják továbbvinni nevükben. A kiváló anyagokból készült járművek evezővel és csónakkal szerelt változatban is megvásárolhatók kiváló áron. A Bark és a Kolibri csónakok gumiból készülnek és elődeikkel ellentétben már nélkülözik az árbocos kialakítást, szükség esetén azonban sátor telepíthető a hajótestre.
Forrás: Chapman, F. H., 1957. Architectura navalis mercatoria 1768. 3. Aufl Burg: Loef